(A testenkívüli utazás -bilokáció- során végzett felderítésrõl készült feljegyzés szövege)

A lapgazda személyes megjegyzése az olvasóknak.:
Az ezen az oldalon lévõ felderítést a Mars parafelderítése-1. címû írásban szereplõ médiummal és vezetõvel kapcsolatban nem álló személyek végezték, tõlük függetlenül.

E: Médium.
K: Vezetõ.
Jam: Segítõ arkangyal.

A meditációt K. vezetésével tettük. Én (E.) létrehoztam a szükséges védelmet a lakás köré, K. pedig tudati úton felvette a kapcsolatot egy régi társunkkal, egy segítõ arkangyallal, akinek álneve a továbbiakban: Jam.

A koncentrációt segítõ technika a következõ volt: Imagináltam, hogy egy rózsadombi, modernül berendezett villában vagyok én, egy programozó, aki a társaival együtt egy különleges projecten dolgozik: ez az Akasha (az Univerzum háttértárának) számítógépes kiolvasása. A jól védett kutatóhelyiség a pincében volt. A lépcsõfokok megtételével jutottam le a mélytudati szintre. Áthaladva a védõrendszeren beléptem a helyiségbe, amely egy kisméretû szoba volt. Amikor még a fenti lakórészben voltam, látható volt, hogy minden arany fényben úszik, a tárgyak is arany fényt árasztanak magukból; ilyennek látszik az asztrális utazó számára a negyedik dimenzió.

A pincében ez az arany ragyogás még erõteljesebb volt, mintegy plusz védelemként is szolgálva. Tehát a szoba közepén volt egy asztal, rajta egy mezei PC, elõtte szék; ennyi volt a szoba teljes bútorzata. Fényforrás nem volt, mindent az arany ragyogás vont be. Leültem a gép elé és bekapcsoltam. Elindult az általunk fejlesztett rendszer (szoftver az Akashában való keresésre) és feljött egy jelszókérés. Megadtam a jelszavamat és hamarosan felépült a konzol, villogott a kurzor jelezve, hogy kérdéseket tehetek fel, amelyekre az Akashából válasz érkezik, amennyiben személy szerint megtudhatom a választ a kérdésre.

Ekkor kértem egy menüt, ahol kiválaszthatom a keresési szempontokat. Az elsõ kérdés az elõzõ életemre vonatkozott, általánosan. Kiválasztottam az általános információkat. Az almenüben azt tapasztaltam, hogy a menüpontok többsége nem földi írásjelekkel van írva. Végül is megtaláltam az Elõzõ élet menüpontot, ami már magyar betûkkel volt írva. Kiválasztottam, mire a gép nem adott választ. Ehelyett azt vettem észre, hogy elkezdenek az élek elgörbülni, elasztikus táncot járni. A monitor hol felfúvódott, hol mintha összeroppant volna. A szoba körvonalai is táncolni kezdtek.

K.- Koncentrálj arra, hogy megállítsd õket, hogy megszilárdítsd a körvonalakat.

Nagy nehezen sikerült megállítani a szoba táncolását, de a monitor még mindig sebesen forgott függõleges axis körül. Már nem is az asztal elõtt ültem, hanem oldalt álltam úgy másfél méternyire. Nagy erõfeszítéssel megint leültem a székre és jól megszorítottam, hogy érezzem a szilárdságát, aztán ugyanezt tettem az asztal lapjával is és a billentyûzettel is. Szilárdak voltak. A monitor azonban nem állt meg, csak axist váltott: most már velem szemben pörgött az óra járásával megegyezõ irányban. K. kezdett elbizonytalanodni, hogy most mit kezdjen ezzel a helyzettel, mint segítõ. Ekkor hirtelen minden eltûnt. Összefolyt a szoba és elmosódott a komputer. Egy végtelen, színes fényárban lebegtem, miközben már végleg nem éreztem magam alatt a heverõt.

E.- Minden eltûnt.... Egy színes fényárban úszó végtelen térben lebegek. Mindenfelé elmosódott színes felhõcskék vannak. Mit csináljak? Eltûntek a biztos pontok...
K.- Koncentrálj arra, hogy megint itt van a szoba meg a számítógép.
E.- Nem. Van itt valaki. Itt van a fény... Itt van Jam?
K.- Igen, itt van.
E.- Kérdezhetek?
K.- Kérdezhetsz.
E.- Ez az isten. A fény az isten... Kérdezhetek tõle... Miért tûntek el a biztos pontok? Megpróbáljam újrateremteni a biztos pontokat?
K.- Igen, próbáld meg.
E.- Nem. Ez a biztos pont.
K.- Tessék?
E.- Hm... Azon gondolkozom, hogy most melyik a biztos pont: a szoba meg a szék meg a számítógép, vagy ez a végtelen.
K.- És?
E.- Nem. Ez a végtelen a biztos pont. Ez sokkal biztosabb, mint a biztos pontok. Jam! Most hányadik dimenzióban vagyok?
Jam.- HATODIK.
E.- Nem, nem úgy értem. Most ez hányadik dimenzió? Érted. Ez az ötödik dimenzió..
Jam.- EZ AZ ÖTÖDIK.
E.- Nagyon szép. Itt elmosódott minden. Itt...
Jam.- ITT KÉRDEZHETSZ.
E.- K.! Azért tûnt el a szoba, mert még mélyebb szinten vagyok. Már nem kell a szoba. Ez jó, nem baj. ... Itt kérdezhetek... az jött válasz, hogy nem tudhatok meg semmit az elõzõ életemrõl. Amit kell, azt megmutatják. Jam, itt nincs idõ!
Jam.- NINCS. ELMOSÓDOTT AZ IDÕ. AZÉRT LÁTSZ CSAK FELHÕKET, MERT AZ IDÕ IS ELMOSÓDOTT, ÖSSZEMOSÓDOTT A MÚLT ÉS A JÖVÕ. ÍGY MÛKÖDIK.
E.- Értem... (mosolygok) Aha! Értem!...
K.- Most akkor mi legyen? E., menj a Marsra..
E.- De jó! Értem mostmár...!! Értem!

Itt megértettem, hogy hogyan lehetséges, hogy ugyanazon a helyen van a múlt és a jövõ. Ezen virultam.

K.- ... Most menj a Marshoz, hatvan év múlva...
E.- ... Itt a Mars. ... Hm... Itt vagyok olyan 6-800 km távolságra tõle. Hm... Nem, nem jó. Inkább... hatvankét év múlvára megyek...
K.- Jó, menj.
E.- Jó. A bolygó vöröses, mint Arizona. De ragyog a légkör. Már van légköre. És itt-ott ilyen kicsi zöld foltocskákat látok. Ezek növénytermesztések telepeken.
K.- Jó, most válassz ki egy ilyen telepet és menj oda, nézd meg....
E.- ... Itt állok a felszínen. Arizona típusú sivatag. De vannak zöld növények.
K.- Mit látsz még? Milyen épületek vannak?
E.- Egyetlen épület van. Akkora mint egy két-háromemeletes családi ház. Eszkimószerû, csak nagyban, de nem félgömb alakú kupola, hanem szögletesebb. Nem is kocka, csak szögletes. Ez csak egy telep. Olyan mint mondjuk az Antarkiszon a telepek.
K.- Jó. Menj be az épületbe. Nézd meg belül. Mit látsz?
E.- Kívülrõl olyan, mintha betonból lenne, csak rozsdás foltok vannak rajta. Mintha fém és beton keveréke lenne... Van egy nyúlványa, a bejárat. Talán zsilip. Most bemegyek. Átmentem az ajtón. Bent egy nagyobb helyiségben látok egy konzolt a falnál, mellette kétoldalt valami botanikai szerkentyûk, a növények gondozásához. A konzol fölött van egy nagy monitor, képernyõ. Egy férfi ül elõtte, néz valamilyen adást.
K.- Mit látsz a képernyõn, menj közelebb.
E.- Egy térkép rész a Marsról, vannak rajta írások is. Valamilyen információs hálózat, azt nézi. Belenézek a tudatába, jó? Megpróbálom megnézni, hogy mit csinál.
K.- Jó..
E.- Van egy társa. Ketten vannak. Igen amit mondtam... A többi blokkolva van. Nem tudom megnézni... Azt vizsgálják, hogy mire van még szüksége a növényeknek a fejlõdéshez az új környezetben.
K.- Jó, most menjünk a társához. Hol van a társa, keresd meg.
E.- Kint van olyan ötven méternyire. Most kimentem. Itt van.
K.- Mit látsz?
E.- Facsemetéket. Talán paradicsompalánták is vannak. Valami olyasmi. Valamit csinál az egyik csemeténél.
K.- Milyen a légkör? Lélegezhetõ?
E.- Igen. Nincsen légzõkészüléke, ha így érted.
K.- Vannak földönkívüliek a Marson?
E.- Vannak. De kevesen. Csak néha jönnek segíteni, akkor is a vezetésnek.
K.- És milyen fajok szoktak jönni?
E.- Szürkék. Rendesek.
K.- Jó, most távolodj el innen, menj oda, ahol a Mars vezérlése folyik, ahol irányítják. Hol van ez?
E.- ... Ez Cydonia! A Nagy Piramistól nem olyan messzire a Föld alatt. A Piramisból lehet bejutni. Itt lebegek fölötte.
K.- Jó, menj be, nézz körül.
E.- ... Itt van egy védelem. Kék, egy kicsit zöldes színû. Itt van Jam?
K.- Itt van.
E.- Jam? Át tudok lépni a védelmen?
Jam.- PRÓBÁLD MEG! EZ REGISZTRÁLJA A BELÉPÕKET.
E.- Át tudom lépni? Jó... megpróbálom.... Hú... De szar volt. Mintha kinyaltak volna belülrõl. Regisztrál...?
Jam.- IGEN. EZT TE JAVASOLTAD, HOGY CSINÁLJANAK EGY ILYET.
E.- Hogy az itt élõ személyek fiatalabb személyiségei be tudjanak lépni?
Jam.- IGEN. PONTOSAN.
E.- Hú, akkor nagyon körültekintõ lehettem, hogy ilyet javasoltam!
K.- Nézz körül, mit látsz?
E.- Egy... nagyobb teremben vagyok. Nem magas, csak kiterjedt. Van itt egy csomó minden. Hologramok, pultok, asztalok, és sok-sok ember. Megy a nyüzsgés.
K.- Milyen nyelven beszélnek?
E.-... Magyarul. De van más nyelv is, de magyarul beszélnek.
K.- Most meg tudsz keresni valakit?
E.-... Attól függ kit? Kit?
K.- Keresd meg magadat!
E.-... Itt vagyok. Dirigálok. Mondom, hogy mit tegyenek. Nem, nem tudom. Ez vagy maszkolt, vagy nem igaz. Vagy nem abban az idõben vagyok már, amit gondolok. ... Maszkolt, nem láthatom a késõbbi arcomat.
K.- Jó, most menj ki innen, fel a felszín fölé.
E.- Itt vagyok.
K.- Jó, most nézd meg a Nagy Piramist, az ötszög alakút! Milyen folyamatok vannak energetikailag?
E.- ... Úgy érted most, nézzem meg az auráját?
K.- Igen, nézd az auráját.
E.- Van aurája... Mindenféle színben játszik, vannak nem földi szinek is. A kék és a zöld a domináns. Leginkább a kék. Belülrõl jön ki az energia a csúcsán. Felmegy nem túl magasra, ott szétválik és visszafordul. És visszakapcsolódik az alap csúcsaira. Van még.. Kinyúlik még egy-egy energianyúlvány a többi piramishoz. Az elrendezésük miatt.
K.- Jó, most keresd meg a központi agyat. Milyen az...?
E.- ... Itt van majdnem a Nagy Piramis alatt, de nem pont alatta, hanem kicsit arrébb... Jujj! Nagyon bonyolult, nem tudom elmagyarázni. Irtózatosan bonyolult. Elemkapcsolatok, információs csatolások, cellák, kapcsolatok. Nagyon bonyolult, nem tudom elmagyarázni.
K.- Jó. Mióta mûködik?
E.- Régóta. Õsidõk óta. Már nagyon régi.
K.- És karbantartják közben?
E.- Igen. Karbantartják a robotok. Olyan, mint az agy. Ha az egyik része tönkremegy, akkor átveszi a többi a feladatot, van rá kapacitás. Aztán megcsinálják és akkor megint becsatolják.
K.- Jó. Most távolodj el a felszíntõl. Néhány ezer kilométerre a Marstól...
E.- Itt vagyok.
K.- Most kérlek menj el arra a helyre, ahol megvertük a mislixeket...
E.- Jam!
Jam.- ITT VAGYOK.
E.- Kiléphetek a Naprendszerbõl? Kiléphetek a védõburokból?
Jam.- MÉG NEM.
E.- ... Akkor most mi legyen?
K.- Jó, most képzelj magad elé egy nagy képernyõt. Ide fogjuk kérni az infót.
E.- Itt van. Mit kérjünk?
K.- Általánosan. Hogyan zajlott a csata? Hogyan vertük vissza õket...?
E.- ... Nem, nem jó a kérdés.
K.- ???
E.- Várj, azért megpróbálom... Nagyon gyorsan peregnek a képek.
K.- Lassítsd õket.
E.- ... Nem megy.
K.- Akkor hagyjad. Raktározd el amit látsz, aztán késõbb majd elõhívjuk.
E.- Jó. Megpróbálom azért lepózolni.

Hosszú szünet.

E.- Megvan. Vége van... Az volt a lényeg, hogy a féreglyukakon keresztül elkezdtek átjönni, ezt nem tudták zavarni, mint az ugrást. A védõerõk két és fél fényévnyire szorultak vissza. A Földtõl ennyire. Hú az nagyon közel van! És ekkor jöttünk az ötletünkkel, amit a filmbõl vettünk. Amit kidolgoztam, emlékszel. Aknákat tettünk a féreglyukhoz. De az nem volt jó, nem volt jó a térkapu, mert veszélyesnek ítélték. Félõ volt, hogy átjönnek rajta. Ezért az aknákat kisebb kommandók rakták ki, így legalább már csak számukra volt veszélyes a küldetés, nem az egész bázis számára. A kommandók kirakták az aknákat. Ez egy egy méter átmérõjû gömb. Hú! Tök jól néz ki! Nagyon dizájnos a felszíne! Szóval ilyeneket raktak ki, egyszerre kb. ötszáz volt... Elõfordult néhányszor, hogy a kommandó lerakta az aknákat és hibázott, amikor ki akart jönni a mezõbõl. És elpusztult. A féreglyukon keresztül többnyire csak kisebb hajók jöttek át, ezeket az aknák azonnal elpusztították. Nagyobb anyahajók csak ritkábban jöttek. Elõször gond volt, hogy feleslegesen felrobbant egy csomóakna, mert egy-egy hajó darabjai ütköztek neki. Túl érzékeny volt. Ezért alakítottak rajta, valamilyen érzékelõt raktak rá, meg pajzsot... Juj!!! Most azt látom, hogy megjelenik egy hatalmas anyahajó a féreglyukban. Ez fekete színû, itt-ott fények vannak rajta. Hasonló, mint a Calamari cirkálók, csak nincsen hajtómû rajta és fekete. Mislixektõl persze. A védõké világosabb fémszínû. És most beleütközik az aknákba, egyszerre vagy ötvenbe. Kisebb robbanások rázzák meg. Elveszítette a vezérlést és elkezd lassan elfordulni. Közben két részre robban és ezek továbbiakra. És megsemmisül. Nagyon hatásos... Jujj! Ez fantasztikus!!! Ez csodálatos!
K.- Mi az? Mi történt?!
E.- Semmi... Csak most ért el hozzám. Megéreztem... Amikor tízezer, százezer lélek egyszerre kiált fel, hogy: "Igen! Gyõzünk! Visszaverjük õket! Az élet gyõzedelmeskedik! Megvédjük a Földet! Végre megállítjuk õket!" Elmondhatatlan.

Már az elsõ szavaknál K. is érezte, mintha elért volna hozzá az érzelem hullám és õ is elérzékenyült.

E.- ... Ez.. Annyira sûrû, tömény. Gondold el, minden benne van. Minden ami nemes, benne van ebben az érzésben. És nagyon erõs, egy vihar, ami végigsöpört a védõk flottáján és a már csüggedõ szellemet felrázta, új reményt adott a szívekbe. És ez az elsõ anyahajó megsemmisülésénél volt. És ez az esemény... ettõl kezdve a védõk olyan manõvereket is megcsináltak, olyan lépéseket is megtettek, amellyel a biztos pusztulásba rohantak. Érted? Tehát olyan manõvereket is véghezvittek, amit csak mártíromsággal lehet megcsinálni, mert már tudták, hogy nem hiába halnak meg, mert gyõzni fognak és ez erõt adott nekik, és eredményes volt. Ez csodálatos. Köszönöm, hogy megérezhettem ezt!
K.- Most is dúl a háború?
E.- Igen.
K.- Hol..
E.- Olyan harminc-negyven fényévnyire.
K.- Értem. Jó, most gyere vissza a Földre. Ide a lakásba. A lakás fölé...
E.- ... Itt vagyok. A fényen keresztül jöttem.
K.- Jó, most nézd meg a védõrendszert. Hogy tanuljunk belõle, hogy mit lehetne esetleg jobban csinálni.
E.- Hm... Hát, ezüst színû. Hm... Hát nem ártana még pár réteg... De jó. Várjál...!

E. zihálni kezd.

E.- Most nézd meg! Raktam rá még öt réteget. Azért ziháltam ha észrevetted, mert nagy energiát vittem bele. Aha, sikerült.

Ekkor E. kinyitotta a szemét. K. meglepetten nézett.

K.- Visszajöttél?
E.- Igen, azt hiszem.
E.- Óhogy az a! Hát nem tudtad volna megvárni, hogy feltegyem az utolsó kérdést...? Pont az utolsó elõtt, ami a legfontosabb lett volna...!
E.- Mi az?
K.- Hát a semlegesítõ. Láttad?
E.- Igen, azt hiszem, de nem annyira azt figyeltem.
K.- Nem emlékszel milyen volt?
E.- Hát... Az egész egy arany félgömbben van, nagy. És belülrõl, a közepébõl kék és zöld gömböcskék haladnak spirálban kifelé. Színenként más irányultságú pályán. Tehát a kék így a zöld úgy. Elég sûrûn vannak. És ezek ahogy haladnak kifelé, magukra veszik, igazából bepiszkolódnak a káros sugárzásokkal és kiviszik magukkal. A félgömb szélén pedig eltûnnek, és kint hagyják a sugárzást. Mint amikor áthaladnak egy láthatatlan felületen és azon kívül már nincs, de nem tûnnek el, hanem belülrõl újrakeletkeznek, illetve nem keletkeznek, hanem ugyanazok, azt hiszem, csak a káros sugárzást kint hagyták és most megint magukhoz veszik amit lehet.
K.- Erre így emlékszel?
E.- Mi? Nem, ezt most látom.
K.- Ja!!! ... És mekkorák a gömbök?
E.- Ekkorák. Olyan tizenöt centi átmérõjûek.
K.- És milyen a felszínük, a kontúrjuk?
E.- A felszínük elmosódott, mintha sûrû gömb alakú felhõcskék volnának.

Késõbb T. megkérdezte E.-tõl.:

T.- Milyen ritmusban keletkeznek?
E.- Nem egyszerre. Sorban és ciklikusan, periodikusan. 1-2-3-4-5-6 - 1-2-3-4-5-6 és így tovább.

Az esemény valamikor 2001-ben történt Magyarországon.

by: Aszurán

Tovább Aszurán vendégkönyvéhez!